A hőállóság az acélnak a revésedéssel szembeni ellenállását jelenti 500°C feletti üzemi hőmérsékleten. Az ilyen acélok mechanikai igénybevétele általában nem jelentős.
Amennyiben a gyártás során az acélt olyan elemekkel ötvözik (pl. króm, szilícium és alumínium), amelyeknek az oxigénhez való affinitása nagyobb, mint a vasé, és az acél felületén tömör, áthatolhatatlan oxidréteget képeznek, akkor az acél hőállóvá (reveállóvá) válik. A hőállóság az acél Cr-, Si- és Al-tartalmától függ. Minél több Cr-t, Si-t és Al-t tartalmaz az acél, annál hőállóbb és a megengedett üzemi hőmérséklet is annál magasabb lehet.
|
Hőálló lemez csoportosítása |
Legfontosabb minőségek |
Tulajdonságok |
Felhasználási terület |
|---|---|---|---|
|
Ferrites, ferrites-martenzites, martenzites hőálló acél |
Wnr. 1.4720 |
|
|
|
Ausztenites hőálló acél |
Wnr. 1.4828 |
|
|
A hőálló lemez hengerlése korszerű formában úgynevezett folyamatos hengerléssel történik. Másik megoldás, amikor egy felhevített acéltuskóból reverzáló, azaz oda-vissza hengerelő hengerjáraton többször átengedve az anyagot, alakítják ki a végső méretet. A lemezhengerlés három mérettartományban történik:
- Finomlemez: Maximum 3 mm-ig
- Középlemez: 3-6 mm között
- Durvalemez: 6 mm felett.
Hőálló lemezek felületei:
|
Melegen hengerelt |
|
|
|
Hidegen hengerelt rozsdamentes |
|
|
